Borító kavalkád #1 Cecelia Ahern - A Vétkes

Ezennel egy új bejegyzés sorozatot indítok el, amely a Borító kavalkád nevet kapta. Ebben a bejegyzés sorozatban mindig egy általam kiválasztott könyv magyar, illetve külföldi megjelenések borítóját mutatom meg nektek, összehasonlítom őket, és a véleményemet is leírom a borítókról. Természetesen ha van olyan könyv, amely borítójának több változataira kíváncsiak vagytok, s érdekel, hogy nekem mennyire tetszenek a borítok, akkor a Borító kavalkád típusú bejegyzések alá megírhatjátok, hogy mely könyv köntöse legyen terítéken a következő bejegyzésben.

Elsőként Cecelia Ahren A Vétkes c. regényének különböző borítói lesznek terítéken, lássuk is őket.

 Ezzel a borítóval jelent meg legelőször a mű az Egyesült Királyságban

Számomra ez a borító egyszerűen unalmas, alapszínként a fehér van jelen, a szerző neve feketével van feltüntetve, illetve a kör és az abban elhelyezett F betű, ami a billogot szimbolizálja szintén ezt a színt kapta. A cím szürkés színben pompázik, s visszakanyarodva a háttérhez, a nagy fehérségben egy nőt láthatunk, akinek nem az egész arca van feltüntetve, s ő is el van halványítva. A tipográfia szintén jelentéktelen, ráadásul Cecelia Ahern neve túl kicsi méretben van feltüntetve. Az én ízlésemnek egyáltalán nem felel meg, hiányoznak a színek, a látványos motívumok, számomra semmit mondó ez borító.

Majd pedig új ruhát kapott, ami a következő 

Szerencsére ez a változat már jóval színesebb, mint elődje, a borítón egy nőt láthatunk, aki épp a nagy messzeségbe sétál, az alak körüli tér bár színes, mégis fakó, úgy tűnik a halványság megmaradt az első köntösből. A borítót bokorra emlékeztető leveles, bogyós motívum díszíti, ami szerintem stílusban semmiképp sem passzol a borító többi eleméhez, mesekönyv borítóra jobban illet volna. Itt a tipográfia is teljesen más, míg az első verziónál a betűket szintén az egyszerűség jellemezte, addig itt már díszesebbek, az írónő neve jóval nagyobb méretben van feltüntetve, kopott hatást keltő betűtípussal, míg a cím narancssárga színt kapott, s bár hasonlít az elődjére, mégis kicsit más, illetve a betűk itt kirügyeztek. Természetesen a borítóról nem maradhatott le a billogot szimbolizáló F a körben motívum sem, itt el van halványítva a szimbólum, illetve a kör is szintén hajtásnak indult.  

Német megjelenés borítója

A német megjelenés borítója elrendezettség tekintetében nagyon hasonlít a második angol borítóra, mégis jelentős eltérések vannak. Először is a színek valami fantasztikusak, harmóniában vannak egymással, nagyon élénkek, emellett ebben az esetben a lány a fénybe tart, nem pedig a homályba, így maga a borító élettel teli, öröm ránézni. A női alak jelenesetben több árnyékot kapott, így sokkal sejtelmesebb, ráadásul az úton megjelenik a lány árnyéka, ami még jobban fokozza a rejtélyes érzetet. Ezen a köntösön az auktor neve nagyban hasonlít az első verziós angol borítón lévőre, de szerencsére itt is nagyobb méretben jelenítették meg. A cím egy nagyon kellemes, nem túl díszes, mégis különleges betűtípust kapott, amely sárga színben díszeleg, ami még jobban kiemeli azt, mégsem virít ki. Ennek a borítónak az esetében a billogot megelevenítő F a körben szimbólum eltűnt, helyette a női alak körül egy tűzkör látható, ez utal a megjelölésre.

Magyar megjelenés borítója

A magyar borítón jól látható, hogy készítője teljesen elrugaszkodott a többi megjelenés borítójától, s abszolúte új köntöst alkotott, amely egyáltalán nem is hasonlít a többihez. Jelen esetben egy pár sétáló láb van a fókuszban, s a jól látható talpon jelenik meg a billog, itt viszont nem csak egy arra utaló motívum tűnik fel, hanem vörösen, sebesen, mintha valóban az adott testrészre lenne égetve. A háttérben felhőkarcolókat láthatunk, amelyek mintha elhajolnának a sétáló lábak elől, a hatalmas épületek a várost szimbolizálják, amely a két külföldi megjelenés „ruháján” nem lelhető fel, a háttér többi részét kitevő kékség és a borító tetején található fehér rész az eget juttatja az eszembe, amely az előző két borítón megjelenő meszességet jelképezi. A szerző neve egyszerűbb betűtípussal van megjelenítve, mégis a benne megjelenő világosabb sávok teszik mutatóssá, a cím pedig olvasható, mégis díszesebb, elegánsabb betűvel íródtak. Ennél az esetnél a kék szín dominál, mégsem túl sok, a különböző árnyalatok kellemesek, nagyon jól lettek összeválogatva, minden egyes részlet jól kivehető, nem veszik el a nagy kékségben.

Összességében nekem a német és a magyar borító nyerte el a legjobban a tetszésemet, annak ellenére,hogy különböznek egymástól.

Nektek melyik tetszik a legjobban és melyik a legkevésbé? 
Ti olvastátok már ezt a regényt?