Nina George - Levendulaszoba | Értékelés #35

Fülszöveg:
A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Ő pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál megoldást.
21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme, a gyönyörű Provenzalin Manon kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, melyet Jean azóta sem mert elolvasni. A veszteséget gyötrő emlékként őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a megbántottság börtönében élte a mindennapokat. Mígnem egy nyáron minden megváltozik. Egy új kapcsolat, egy ébredő érzés, és a levendulaszobába zárt múlt újraéled, és Jean kézbe veszi Manon levelét…
Egy utazás veszi kezdetét, mely során barátságok szövődnek, különleges sorsok tárulnak fel, és a lélek megtisztulhat. De lezárulhat végre a múlt, hogy helyet engedjen a jelennek és a jövőnek?

Kiadó: Maxim Kiadó, Mont Blanc válogatás
Kiadás éve: 2014
Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Oldal szám: 336 oldal


Véleményem:
Ezt a könyvet már nagyon régóta megakartam szerezni, majd hosszú várakozás után magaménak tudhattam. Ennek ellenére mégis jó ideig a polcomon maradt arra várva, hogy végre a kezembe vegyem. Mindig a tökéletes pillanatot vártam, azt, hogy úgy érezzem, most tényleg erre a könyvre van szükségem. Végül elérkezett ez a pillanat.

Jean Perdu egy 50 éves férfi, aki egyedül él párizsi lakásában. Jól kijön szomszédaival, mégis kapcsolatai felszínesek, mert senkit sem enged magához közel. Irodalmi Patika nevű könyvesboltjában dolgozik, amelynek egyik különlegessége, hogy ez igazából egy könyves hajó. A férfi úgy tekint a könyvekre, mint a lelki bánat orvosságára.

A férfit 21 évvel a történet eseményei előtt elhagyta a szeretett nő, Manon, aki csupán egy levelet és emlékeket hagyott maga után. Jean gyáva volt, félt attól, hogy mi állhat a levélben, így száműzte azt egy asztal fiókjába és egy "falat" épített maga köré, hogy elszigetelje magát a többi embertől, mert félt újra szeretni. 20 év után a férfi elolvassa a levelet, ám ez után még nagyobb kín gyötri Jean lelkét, mert nem csak a gyásszal kellett megbirkóznia, hanem a bűntudattal is.

Jean tudta, hogy Manaon életében ő a nagy titok, ő az a személy akiről soha senkinek sem beszél. Ennek ellenére mégis teljes szívéből szerette a nőt és elfogadta a helyzetet.

E közben a szomszéd lakásba egy új személy érkezik, Catherine. Jean-ban rég elfeledett érzéseket ébreszt a nő, amellyel nem tudja, hogy mit kezdjen a férfi.

Ezek után a férfi úgy érzi, útra kell kelnie, hogy lezárja azt a dolgot, amelyet már 21 évvel ez előtt le kellett volna.

A történet E/3 személyű, de vannak E/1 személyű részek, ezek a levelek, illetve Manon naplójának feljegyzései. A napló részleteiből megtudhatjuk, hogy Manon hogyan érzett Jean és Luc iránt, illetve elénk tárultak gondolatai.

Szerintem nem tévedek, ha azt mondom, hogy e könyv elolvasásához kell egy hangulat, egy lelki állapot. Azt hiszem az elején nekem nem volt meg ez, így zavarosnak éreztem az írásmódot és maga a történetet néhány fejezet erejéig. Miután ráhangolódtam, élveztem a történetet és mérlegeltem azokat a gondolatokat, amelyeket az írónő szépen beleszőtt az eseményekbe.
A Levendulaszobát semmiképpen sem nevezném könnyed olvasmánynak, ugyanis mély gondolatokat ébreszt, töprengésre késztet.

Úgy gondolom, hogy az írónő gyönyörűen fogalmazza meg a szereplők érzéseit, illetve a szerelmi szálakról szóló mondatokat.

E mellett voltak számomra zavaró tényezők is, ilyen például az, hogy az írónő Manon nevét a történet elején az alábbi módon helyettesítette; *** , csak azért, hogy ne derüljön ki a nő neve. Szerintem egyszerűen csak máshogy kellett volna fogalmaznia, így nem lett volna szükség a három csillagra.

Ezt a történetet azoknak ajánlom, akik egy elgondolkodtató szerelmi történetre vágynak, amelyben jelen van gyász, kín és teljes beteljesülés.

Idézetek a történetből:

" - Sokszor tűnődtem rajta, miért nem írnak már könyveket az életről. Meghalni mindenki tud.
De élni? "

" Perdu azt akarta, hogy Anna úgy érezze magát, akár egy fészekben. Hogy tudatára ébredjen a végtelenségnek, amelyet a könyvek kínálnak. Mindig elég lesz belőlük. Soha nem fognak felhagyni vele, hogy szeressék az olvasót. Bennük minden téren meg lehet bízni, ami kiszámíthatatlan. Az életben. A szerelemben. A halálon túl. "

" Mert a könyveben ez az egyetlen tragikus dolog : megváltoztatják az embereket. "

Kedvenc szereplő: Jean, Catherine
Nem kedvelt szereplő: -
Kedvenc rész: Jean útnak indul, Catherine és Jean vacsorája,
Borító: 4/5
Pontozás: 5/4