2016. január 15., péntek

Rácz-Stefán Tibor - Túl szép | Értékelés #50



Fülszöveg:
A túlsúlyos Márk mindennél jobban vágyik rá, hogy végre igazán szeressék. Mégis, azt hiszi, hogy a súlya miatt nincs joga a szerelemre. Elkeseredésében finomságokba fojtja bánatát.
Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a nagy Ő?
Képes lesz elfogadni önmagát?

Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer.
Újjáépíthetjük a nulláról az életünket?
Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük?

A két fiú közös munkahelyen kezd el dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De kialakulhat köztük több, mint barátság? Vagy csak a külső számít?

Van egy pont, amikor az ész a szív útjába áll…

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2015
Eredeti cím: Túl szép
Oldalak száma: 390 oldal


Véleményem:
A regény két főszereplője Szalai Márk és Fenyvesi Olivér, az eseményeket az ő szemszögükből olvashatjuk. Márk egy vidéki fiú, jobb élet reményében felköltözik Budapestre, ahol legjobb barátnőjével, Dorinával közösen bérel lakást. Diákmunkát vállal, ennek következtében a jóképű Fenyvesi Olivér kollégája lesz. Olivért doppingszer használata miatt eltiltják az úszástól, így válságos anyagi helyzete miatt diákmunkát vállal. Márk az első pillanattól kezdve felfigyel az úszóra, de minden nemű kontaktust megtagad. Az élsportoló eleinte taszítónak véli Márkot, de ahogy összebarátkoznak, és jobban megismeri, észreveszi a fontos dolgokat a fiatal fiúban, azokat, melyek a felszín alatt találhatóak.

A mű hangvétele könnyed, modern, gördülékenyen olvasható, a mondatok nincsenek túl bonyolítva, s az író nem akar túl sok tudnivalót egy időben elénk tárni, tehát mindig csak kevés információt fed fel előttünk, így könnyen emészthető. A történetben jelenlévők mindennapi problémákkal küzdenek, ezért is kötött le annyira.

A szereplők személyében különböző embertípusokat fedezhetünk fel, mindemellett több karakter is látható változáson megy keresztül. Az említett módosulásnak köszönhetően megismerhetjük Márk magabiztos oldalát, Olivér érzelgős oldalát, és Dorina maliciózus oldalát is. Ez a három érintett közül Márk az a személy, aki többszörös formálódáson is átesik, úgy csiszolódik akár egy gyémánt. A 18 éves fiút eleinte egy jóságos, ámbár álomvilágban élő, önbizalomhiányos jellemnek ismerhetjük meg, akit az élet apró dolgai is le tudnak nyűgözni, magabiztosságának hiánya mégis sokszor önostorozást és öngyűlöletet vált ki belőle. Súlyproblémákkal küzd, ebből kifolyólag abban a hitben él, hogy senki sem lenne képes szeretni őt. A srác számára újdonság egy másik fiúval barátkozni, hisz Olivér megismerése előtt kizárólag lány barátai voltak, és ahogy a sportolót egyre jobban kiismeri, úgy kezdi levetkőzni gátlásosságát. Olivér jóképű, sportolói múltjának köszönhetően kidolgozott, formás testű egyén. Miután bekövetkezik a jellemfejlődés, a fiatalember még tökéletesebb lesz, mivel kiderül, hogy képes önzetlen lenni és érzelmek kinyilvánítására is képes. Számomra kissé álomszerű karakter, hisz ha mindenki őszinte önmagához, tudja, hogy ilyen személy nem létezik, ettől függetlenül kedveltem. Ami teljesen meghökkentett, az Dorina viselkedése volt, mint derült égből villámcsapás, úgy ért hirtelen változása, s amennyire kedveltem a történet elején, annyira unszimpatikus volt a végén.
Olivér,
A képen Danilo D'Agostino


A cselekmény a két ifjú kapcsolatára épül, mivel Olivér személye kissé álomszerű, s ha a realitás talaján maradva vizsgáljuk a viszonyukat, akkor kijelenthető, hogy meseszerű kötelék bontakozik ki köztük. Mégis úgy érzem, hogy Tibor jól tette, hogy kissé elrugaszkodott a valóságtól és a cselekményt egy kis álomszerűséggel fűszerezte.

Örömömre szolgált, hogy újdonságot is olvashattam a műben, Márk ducisága számomra abszolúte pozitívum, hiszen végre egy olyan főszereplő, aki nem tökéletes külsővel rendelkezik, ezzel a szerző egyedit alkotott. A két fiú között kialakuló kapcsolatnak óriási mondanivalója van, megmutatja, hogy nem minden a külső, hisz az számít, ami belül lakozik. Emellett az is tetszett, hogy a szerelmi szál nem volt egyhangú, akad benne mélység és magasság, érzelmesebb részek, harag, vágy, szenvedély, az imént említett álomszerűség, s az együtt töltött pillanatok főcselekménye nem a szexualitásról szólt. Miután végeztem a történettel hiányoltam a két főszereplőt, szívesen olvasnám még a meséjüket. 

Azoknak ajánlom ezt a művet, akik nem viszolyognak a homoszexuális szereplőket tartalmazó írásoktól, akik szeretik a romantikus epizódokat, és akik az olvasás során szerelemről szóló, mélyenszántó gondolatokra vágynak.


Idézetek a történetből:
Csak heti harminc órát töltünk összezárva, az nem a világ vége, ahogy az sem, hogy tudom, mennyire más a szeme kékje nappal vagy a lámpák fénye alatt. Az ilyen apró részleteket úgyis mindenki észreveszi, miért pont én lennék kivétel?

Már nem vagyok profi sportoló. Ugyanolyan senki vagyok, mint azok az emberek, akiket lenézek.

De mi értelme van az életnek, ha mindig csak rettegünk valamitől? Ennyi erővel el is felejthetünk élni.

Ő az első, aki nem kér belőlem.
Ő az első, aki a vállamra hajtotta a fejét.
Ő az első, akit szívesen átöleltem.
Ő az.

Amint még egyszer rápillantok, valami megmozdul bennem, Nem tudnám megmagyarázni, mi az, de mélyen, legbelül úgy érzem, hogy élek.

Kedvenc szereplő: Márk, Olivér
Nem kedvelt szereplő: Adorján, Dorina
Kedvenc rész: Olivér elviszi Márknak a szobabiciklit, az első csók, Olivér megvédi Márkot a támadóktól, karácsonyi jelenet
Borító: 5/4
Pontozás: 5/4,5

Köszönet Rácz-Stefán Tibornak, hogy elolvashattam ezt a remek történetet! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése