Hamarosan megjelenik a Magyar Könyvek Viadala-győztes írónő, Kae Westa második regénye. A Karvalyszárnyon egy pompásan felépített fantasy világba kalauzolja az olvasót, ahol nyomon követheti Calina, a gróflány sorsát, aki városa pusztulása után a karvalyok nevű zsoldoscsapatnál próbált helyt állni. A különleges regényhez különleges borító dukál, amit Nagy Gergely festett. Ezt a borítót pedig most megmutatom nektek.
Információ a könyvről:
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Oldalszám: 440
Oldalszám: 440
Eredeti cím: Karvalyszárnyon
Ár: 2999 Ft
Fülszöveg:
Miféle sors várhat egy grófkisasszonyra, akinek felbontották az eljegyzését, kardélre hányták a városát, és maga is csupán az utolsó pillanatban tudott elmenekülni?Caliannara túléli a mészárlást, de hűséges testőre nélkül menekül, és kalandos módon zsoldosokhoz csatlakozik. Vajon elég az ottani felcser pártfogása, hogy a grófkisasszonyból harcos válhasson, ha mindenki más közönnyel, a kapitány pedig egyenesen ellenszenvvel méregeti?
Shastornak anélkül is megvolt a maga baja, hogy az ostromlott városból szökött nemeslány a nyakába szakadjon, de a neheze csak most következik. Megbízója átveri, a szerettei veszélybe kerülnek, ráadásul hitszegő bátyja is felbukkan.
Idézetek a könyvből:
„Leitattuk első este, amikor felcsapott közénk. Hallanod kellett volna, ahogy fejtegette, hogy minden nő kurva, aki már nem szűz, a saját anyját is beleértve. Veszett jól szórakoztunk rajta, amíg rá nem jöttünk, hogy komolyan gondolja. – Félig zárt szemhéja alól sandított a lányra. – Itt a magyarázatod, virágszál: csak addig kellesz neki, amíg nem voltál meg senki másnak. Felajánlanám lovagi szolgálataimat, de épp nem vagyok a helyzet magaslatán.”
„Ne sírj, hallod? Elveszlek feleségül!”
„– Igazán örvendek. – A fiatalember meghajtotta magát, és ajkához emelte a lány kezét. – Reynir Torgul, tábori felcser. Szolgálatodra.
Ha nem érez minden porcikájában végtelen fásultságot, Calina a fejét csóválta volna a helyzet képtelenségén. Jól emlékezett a kapitány szókimondó megjegyzésére egy bizonyos Reynir szándékait illetően – és határozottan a szerencséjére vallott volna, hogy az első ember, aki barátsággal fogadja a Karvalyok között, rögvest hátsó szándékkal tegye… Önkéntelenül húzódott odébb, mire Reynir eleresztette, és mosolyogva mérte végig, mint aki remekül szórakozik.
– Ha nem csalatkozom, hallottál már rólam – szántott végig az ujjaival rőt haján. – Nem is nehéz kitalálni, mit.
Körbeintett a táboron.
– A nevükben fogom elnézésedet kérni, Calina. Bizonyára észrevetted már, mennyi itt a mosdatlan barom, aki azt hiszi, ha egy férfi képes tisztelettel szólni egy nőhöz, csakis alantas oka lehet rá. Örömmel megnyugtatnálak azzal, hogy feleség és három poronty vár haza, de – kecsesen megvonta a vállát – nekem sajnos még nem jutott ki a családalapítás örömeiből. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden utamba kerülő hölgyet ajánlatokkal ostromolnék, vagy hogy ne tudnám türtőztetni magam. Nyugodtan megkérdezheted a lányokat is – a szónál egy pillanatra elhúzta a száját –, ki az egyetlen ember a táborban, aki nem veszi igénybe a szolgálataikat, már persze a kapitányon kívül.”
„Shastor Pelagios vagyok, a Karvalyok kapitánya. Elvállaltam egy megbízást, és vagy teljesítem, vagy belepusztulok.”
„Először hasított belé a tudat, hogy vége. Örülnie kellett volna ennek, bőkezű köszönetet mondani a zsoldosok szolgálataiért, és ismét Bartillia dolgára fordítani a figyelmét, mégis végtelenül nehéznek érezte a szívét. A lány a kitaposott csizmában, akit a puszta túlélés érdekében talált ki magának, saját jogán életre kelt, és gyökeret eresztett a számkivetettség talajába. Calina volt az, akit a Karvalyok bajtársul fogadtak, akire a kapitány a dörgőpor ügyében hagyatkozott, aki együtt cipelte odébb a többiekkel az útra döntött fatörzseket – és az is, akinek szívét egyszerre fájó üresség töltötte be vezére asztalánál.”
A szerzőről:
A Karvalyszárnyon borítója
Nekem már első ránézésre is nagyon megtetszett a borító. Nekem egy kicsit talán túl sötét a háttér, illetve egy kicsit furcsa, hogy zöld. Szerintem ez azért van, mert én alapból nem igazán kedvelem a zöld színt, de minél többet nézegetem, annál jobban kezdek megbarátkozni a háttérrel. A fülszöveg és az idézetek alapján szerintem eléggé passzol ez a borító a történethez.
Az írónőtől már olvastam A démon és a papnőt, ami nagyon tetszett, így kíváncsian várom ezt a történetet.
Nektek mi a véleményetek a borítóról, illetve a történetről?
Ti olvastatok már az írónőtől?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése