2016. április 17., vasárnap

Havi zárás | 2016. március


Kissé megkésve, de megérkeztem a márciusi hónap zárásával. Úgy gondolom, hogy olvasás terén eléggé aktívra sikerült ez a hónap, viszont nagyon hullámzóan, ugyanis a hónap elején produktív voltam, viszont a hónap közepe után teljesen használhatatlan lettem, nem volt kedvem olvasni. Igazából ez nem túl nagy probléma, ugyanis még mindig rengeteg könyvről szóló értékelést nem tettem közzé, s minél többet olvasok, annál jobban halmozódnak a véleményemről szóló bejegyzések, amelyeket közzé kellene tennem. Ennek orvoslásában az sem segített, hogy az értékelések tekintetében mondhatni inaktív voltam a hónapban, ugyanis sajnálatos mód, csak két értékelést sikerült közzétennem.

A hónapban közzétett értékelések:

A hónapban elolvasott könyvek:
  • Klausz Melina - A közösségi média nagykönyve
  • Benyák Zoltán - A nagy illúzió
  • Nicholas Sparks - Szerelmünk lapjai [Értékelés]
  • C. J. Roberts - Fogoly a sötétben
  • Jodi Picoult & Samantha van Leer - Sorok között
A könyv, amellyel ebben a hónapban gazdagodtam; Jodi Picoult & Samantha van Leer - Sorok között. Azok, akik emlékeznem még a februári zárásban feltüntetett szerzeményeimre, azok jól tudják, hogy ezt a könyvet ebook formában már megkaptam az Athenaeum Kiadótól. Ennek ellenére papír formában is megkaptam a művet, ugyanis technikai okok miatt az ebookot nem tudtam elolvasni, így a kiadó elküldte a könyvet nyomtatott formában, amelyért ezer hálával tartozom.

Fülszöveg:
Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?
Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.
Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…
A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra.


Összességében ilyen volt a márciusi hónapom, nagyon remélem, hogy az elkövetkezendő hónapok másabbak lesznek. Igyekszem egy kis rendszerességet vinni a dolgokba és minden erőmmel azon vagyok, hogy amikor a háttérben a blogon kívül kicsit mással kell foglalkoznom, akkor se maradjatok olvasnivaló nélkül, ugyanúgy rendszeresen legyenek bejegyzések, illetve pozitív változás menjen végbe a blogon, s köszönettel tartozom azoknak, akik velem tartanak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése