2016. október 13., csütörtök

Borító leleplezés #10 Csendes Nóra - Zápor utca



Ismét egy magyar szerző regényének borítóját leplezem le előttetek, ami nem más, mint Csendes Nóra Zápor utca című regényének köntöse.

Kötéstípus: kartonált 
Oldalszám: 384
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft,
Kategória: tanulságos, young adult (YA), naplóregény, romantikus, drámai, ifjúsági

Fülszöveg:
Kockáztatnál ​​a szerelemért?
Két történet – két tizennyolc éves lányról.

Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami.

Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat.

Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között?

Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell.

Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos ege alatt egymásra talál két fiatal. Amikor mindkettőjüket Budapestre küldi a családja, a lány azt hiszi, végre boldogok lehetnek együtt. De a fiú többre vágyik, kiútra… és a lány kegyetlen válaszút elé kerül.

Ki ez a lány, és hogyan fonódik össze a sorsa Bogi életével?

A regény a IV. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve. Az író a tizennyolc évével a kiadó legfiatalabb szerzője.

Megfordulhat az élet egyetlen pillanaton?

Kövesd a szíved!




Extra idézetek a könyvből:

#1

"Kislánykoromban sokat voltam a nagymamámnál. Tavasszal kiültünk a kerti padra, és hallgattam a meséit. Van egy akácfa az udvarában, mindig lecsíptem egy-egy virágos fürtöt, szétszedtem a szirmokat, és kiszívtam a bibe édes nedvét. Egyetlen apró cseppecske volt csak, de ha behunytam a szemem, egy pillanatig érezhettem a méz ízét.

Mami egyszer azt mondta, ilyen az élet is. Figyelni kell, és néha sokat bajlódni, hogy megtaláld a finom részeket, de ha megvannak, ki kell élvezni minden cseppjüket.

Akkor még nem sokat tudtam az életről, a világom kedves volt és gondtalan, nem sokat értettem hát belőle, de amikor mami ezt mondta, úgy éreztem, nagy titoknak lettem a tudója, és mélyen az eszembe véstem a szavait.

Azóta sok év eltelt, ha nem is nőttem fel, de találkoztam már néhány furcsa és szomorú dologgal, és rájöttem, milyen igaza volt. Ki kell évezni az élet minden percét."

#2

"Szerettem köztünk azt a biztonságot adó távolságot, hogy mindkettőnknek megvoltak a maga külön gondolatai, a maga élete, a maga kis csigaháza.

Mikor Samu bemerészkedett az enyémbe, megijedtem. Úgy éreztem, el fogom veszíteni saját magamat, de ezt nem mondhattam el pont neki.

A tavasz ráadásul új szeleket is hozott, az új szelek pedig új illatokat, és Samu még jobban elvágyott, mint addig. Papírsárkány volt, én tartottam a zsinegeket, és egyre jobban feszültek közöttünk."

#3

"Csendben lépkedtünk a part mentén. Mellettünk a sövény sejtelmesen susogott az esti szellő simogató fuvallatai alatt. A sötétség lenge köpenyként hullott ránk. A holdvilág ezüstösre festette a bőrünket, megcsillogtatta a fűszálakat és a Duna ringatózó hullámait. Gyönyörű volt, de idegen. Elveszettnek éreztem magam ebben a nagy feketeségben. Minden neszre összerezzentem.

Egy béka felbrekegett mögöttünk, mire ijedten kaptam fel a fejem.

– Félsz? – kérdezte csendesen.
– Nem – vágtam rá.
– Belém karolhatsz, ha akarsz…

Zsebre dugott kézzel sétált mellettem. A hangja kicsit bátortalanul csengett, és az egész jelenet kissé elfuseráltnak tűnt, de ahogy a karom a karjába kulcsoltam, megnyugodtam."

A szerzőről:

Csendes Nóra 1997-ben született Kecskeméten. Az általános iskola éveiben kezdett el meséket írni, a Zápor utca az első regénye. Szabadidejében sokat utazik, a 121. Vetéssy Géza cserkészcsapat jövendőbeli rajparancsnoka. Mikor éppen nem ír vagy cserkészkedik, akkor rajzol. Jelenleg Budapesten él, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem formatervező hallgatója.

Facebook oldala: https://www.facebook.com/csennora/









Megláttam ezt a borítót és egyszerűen beleszerettem, odavagyok a letisztultságáért, azért, hogy nincs tele zsúfolva, mégis a rendelkezésre álló tér ki van használva. Imádom a háttér halvány, visszafogott színeit, a színátmenet, és a csillogó, fénylő hatást keltő foltok keltette látványos kompozícióját. Zseniális, hogy a cím határozott, nagy betűkkel íródott, mégis lágy, elegáns, nem tolakodó. Szerintem gyönyörű ez a borító, nagyszerű választás, s úgy gondolom, hogy már emiatt is megéri megvenni a könyvet, ráadásul a fülszöveg, és az idézetek alapján maga a történet is ígéretesnek hangzik, szerintem sok ember figyelmét felkelti a könyvnek választott "ruhácska". Biztos vagyok benne, hogy mindenképp felkerül ez a kiadvány a könyvespolcomra.

Nektek hogy tetszik a borító?
Mi a véleményetek a történetről az olvasottak alapján?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése