Fülszöveg:
Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?
Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.
Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…
A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra.
Eredeti cím: Between the Lines
Téma: tündérmese, szerelem, chick lit, ifjúsági, romantikus
Oldalak száma: 368
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Véleményem:
A történet egy Delila Eve McPhee nevű, 15 éves lányról szól, aki kora ellenére tündérmeséket olvas, pontosabban csakis egyet, de azt több milliószor olvasta már, ez a mű pedig a Sorok között. A lány a mese főhőse, Olivér királyfi miatt olvassa oly sokszor az írást, ugyanis Delila sok hasonlóságot fedezett fel a karakter, és saját maga között.
Olivér egy könyvbéli szereplő, akinek saját élete van, miután a könyv becsukódik, de a fiú nem szereti a könyvben töltött életét, minden vágya, hogy kijusson onnan. Számos próbálkozás ellenére nem tud kapcsolatba lépni a Másvilággal, az olvasóval.
Egy napon Olivér kontaktusba lép az egyik olvasóval, akit Delilának hívnak, s attól a perctől kezdve mindkettejük sorsa megpecsételődik. A lány minden erejével azon van, hogy segítsen a királyfinak kiszabadulni, s eközben szerelemi kapcsolat alakul ki köztük.
Nagyon szeretem Jodi Picoult írásait, amikor megtudtam, hogy egy újabb műve jelent meg, rögtön eldöntöttem, hogy el fogom olvasni. Ezt a történetet az írónő lányával közösen írta, ennek köszönhetően még kíváncsibbá tett a regény. Azok, akik olvastak már Joditól, mind megszokhatták, hogy a szerző műveinek középpontjában mindig egy komoly témakör áll, amely az olvasó lelkére hat.
A Sörök között igazán rendhagyó lett, teljesen más az eddigi műveihez képest, könnyed, szórakoztató írásnak nevezném, ami mesés elemekkel lett megfűszerezve.
Delila karakterében kisebb kettősséget észleltem, ugyanis az egyik pillanatban egy könyvbéli szereplővel beszélget, azon van, hogy kiszabadítsa Olivért a könyvből, emellett titkon gyengéd érzelmeket táplál a királyfi iránt, majd mikor a dolgok más mederben folynak, mint ahogyan ő azt gondolta, akkor az ésszerűségről és a megfontoltságról szónokol.
Olivér egy nagyon egyszerű karakter, mégis egyszerűsége teszi különlegessé, óriási szenvedéllyel érdeklődik Delila világában történő események iránt, s figyelemre méltó a fiú határozottsága, kitartása, illetve céltudatossága, ezt a három tulajdonságát nagyon kedveltem benne.
Számomra kissé zavaró volt, hogy Delila és Olivér története mellett párhuzamosan folytak a mese eseményei, bizonyos részeknél az egyik fejezetben az iskolás lány és a királyfi ötletezéseiről olvashattuk, majd a következő fejezet már arról szólt, hogy Olivér királyfi hogyan menti meg Szerafima hercegnőt a gonosz Naspolyától.
Váratlan megoldást dolgozott ki Jodi és Samatha a két főszereplő közé álló problémára, nem számítottam erre az eshetőségre, természetesen a tündérmesékhez hű a megfejtés, sőt a regény befejezése is természetesen úgy alakul, ahogyan az efféle históriákban szokott, vagyis minden egyes szereplő megtalálja a boldogságot.
A könyvben szereplő illusztrációk hihetetlenül gyönyörűek, imádtam nézegetni őket.
Véleményem:
A történet egy Delila Eve McPhee nevű, 15 éves lányról szól, aki kora ellenére tündérmeséket olvas, pontosabban csakis egyet, de azt több milliószor olvasta már, ez a mű pedig a Sorok között. A lány a mese főhőse, Olivér királyfi miatt olvassa oly sokszor az írást, ugyanis Delila sok hasonlóságot fedezett fel a karakter, és saját maga között.
Olivér egy könyvbéli szereplő, akinek saját élete van, miután a könyv becsukódik, de a fiú nem szereti a könyvben töltött életét, minden vágya, hogy kijusson onnan. Számos próbálkozás ellenére nem tud kapcsolatba lépni a Másvilággal, az olvasóval.
Egy napon Olivér kontaktusba lép az egyik olvasóval, akit Delilának hívnak, s attól a perctől kezdve mindkettejük sorsa megpecsételődik. A lány minden erejével azon van, hogy segítsen a királyfinak kiszabadulni, s eközben szerelemi kapcsolat alakul ki köztük.
Nagyon szeretem Jodi Picoult írásait, amikor megtudtam, hogy egy újabb műve jelent meg, rögtön eldöntöttem, hogy el fogom olvasni. Ezt a történetet az írónő lányával közösen írta, ennek köszönhetően még kíváncsibbá tett a regény. Azok, akik olvastak már Joditól, mind megszokhatták, hogy a szerző műveinek középpontjában mindig egy komoly témakör áll, amely az olvasó lelkére hat.
A Sörök között igazán rendhagyó lett, teljesen más az eddigi műveihez képest, könnyed, szórakoztató írásnak nevezném, ami mesés elemekkel lett megfűszerezve.
Delila karakterében kisebb kettősséget észleltem, ugyanis az egyik pillanatban egy könyvbéli szereplővel beszélget, azon van, hogy kiszabadítsa Olivért a könyvből, emellett titkon gyengéd érzelmeket táplál a királyfi iránt, majd mikor a dolgok más mederben folynak, mint ahogyan ő azt gondolta, akkor az ésszerűségről és a megfontoltságról szónokol.
Olivér egy nagyon egyszerű karakter, mégis egyszerűsége teszi különlegessé, óriási szenvedéllyel érdeklődik Delila világában történő események iránt, s figyelemre méltó a fiú határozottsága, kitartása, illetve céltudatossága, ezt a három tulajdonságát nagyon kedveltem benne.
Számomra kissé zavaró volt, hogy Delila és Olivér története mellett párhuzamosan folytak a mese eseményei, bizonyos részeknél az egyik fejezetben az iskolás lány és a királyfi ötletezéseiről olvashattuk, majd a következő fejezet már arról szólt, hogy Olivér királyfi hogyan menti meg Szerafima hercegnőt a gonosz Naspolyától.
Váratlan megoldást dolgozott ki Jodi és Samatha a két főszereplő közé álló problémára, nem számítottam erre az eshetőségre, természetesen a tündérmesékhez hű a megfejtés, sőt a regény befejezése is természetesen úgy alakul, ahogyan az efféle históriákban szokott, vagyis minden egyes szereplő megtalálja a boldogságot.
A könyvben szereplő illusztrációk hihetetlenül gyönyörűek, imádtam nézegetni őket.
Idézetek a könyvből:
"CSAK HOGY TUDJÁTOK: amikor azt mondják, ”Egyszer volt…”, csúnyán átvernek. Nem csak egyszer van. Még csak nem is kétszer. Annyiszor van, újra meg újra, ahányszor valaki kinyitja ezt a poros régi könyvet."
"CSAK HOGY TUDJÁTOK: amikor azt mondják, ”Egyszer volt…”, csúnyán átvernek. Nem csak egyszer van. Még csak nem is kétszer. Annyiszor van, újra meg újra, ahányszor valaki kinyitja ezt a poros régi könyvet."
"Még sosem voltam szerelmes, de mindig úgy képzeltem, mint egy tisztítószer reklámját. A színész mutat egy szürke hétköznapi jelenetet, azután fog egy nagy szivacsot, átitatja szerelemmel, és letöröl vele mindent. Ugyanazt látják, csak eltűnnek a hibák, és eltűnik a szomorúság. A színek csak úgy sziporkáznak, tízszer tarkábban, mint előtte. Még a zene is hangosabb és tisztább. A szerelem,mondja a reklámarc, mindent fényesebbé varázsol."
Kedvenc szereplő: Olivér
Nem kedvelt szereplő: Szerafima, Edgar
Kedvenc rész: a megoldás, Delila a könyvben
Pontozás: 5/4
Borító: 5/4
A könyvért köszönet az Athenaeum Kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése